A Seat Toledo Prototipo végleg alátámasztja azt, amit eddig csak sejteni lehetett: a Toledo harmadik generációja új utakon jár. Ha emlékszünk, az első nemzedék (1991) még konvencionális szedánnak látszó, ám ötajtós autó volt méretes utastérrel és gigászi csomagtartóval. Nos, ez az irányzat a Volkswagen-csoporton belül átkerült a Skodához, és a következő, a Golf IV platformjára épített Toledo (1998) már négyajtós, klasszikus kialakítású lépcsőshátú limuzin lett, és bár szintén fél köbméteres csomagtartót hordozott, a dinamikus forma oltárán feláldozták a rakodhatóságot.
Az igazi fordulat mégis most következik. A Volkswagen-csoport alsó középkategóriás modelljeinek fokozatos leváltása során a Seatnál érdekes stratégiát választottak. A már kapható Altea a Golf V platformját használja, de egyértelműen a kompakt buszok sikerhullámát akarja meglovagolni, sportosabb csomagolásban. A Toledo pedig egyszerűen ennek a modellnek lenne - látszólag - lépcsőshátú testvére.

A Toledo Prototipo annyiban persze továbbviszi a "vérvonalat", hogy csomagtartója eléri a fél köbméteres méretet. Az Alteánál 21 centiméterrel hosszabb autónál a lépcsős kialakítás tulajdonképpen olyan ötödik ajtót leplez, amelyhez hasonlót korábban a Renault Vel Satison láthattunk. A lejtős tetővonal, az érdekesen kanyarított oldalsó üvegezés, illetve az autó oldalán kétszínű fényezéssel kiemelt domborulatok a jármű praktikus jellegéhez képest szokatlanul merésznek minősíthetők. Legalább annyira, mint a Seatnál korábban bemutatott Salsa-tanulmányautó - és annak formatervezője, Walter da Silva. A szokatlan megoldások a világítótesteknél is visszaköszönnek: a kettős xenonlámpák, a ledes hátsó irányjelzők, illetve a koncentrikus körökben világító hátsó féklámpák a jövő világítástechnikájából nyújtanak ízelítőt. És ha még mindig kevés lenne az újdonság, a Toledo Prototipo első ablaktörlői nyugalmi helyzetükben az A-oszlopokba simulnak. Ezt a megoldást korábban legfeljebb az Alteán láthattuk.

A praktikusság azonban minden formai játék ellenére megmaradt. A hatalmas raktér merev padlót kapott, amely kétféle magasságban is használható attól függően, hogy alacsonyabb vagy magasabb padló alatti rekeszre van szükség. A hátsó ülések sínen előretolhatók, és támlájuk kétféle helyzetben is rögzíthető, ami a csomagtér további bővítését teszi lehetővé - ülőhely megszüntetése nélkül. A tanulmányautó két hátsó székének támlája úgy hajtható előre, hogy teljesen sík rakfelület keletkezzen. Hasznos ötlet az is, hogy a kétrétegű és kettényitható kalaptartóba rejtették az elakadásjelzőt és az elsősegély-csomagot.

Az Altea-Golf V "vérvonal" sok mindent elárul arról is, hogy milyen technika várható a szériagyártású Toledóban. A tanulmány a VW-csoport más termékeinél már bevetett kétliteres, 150 lóerős, közvetlen befecskendezéses (FSI) benzinmotorját kapta meg hatfokozatú kézi váltóval kombinálva. Az egyedi járművön persze jól mutatnak a 235/35 R19-es méretű kerekek, de ha az életszagúbb, szériagyártású Toledót próbáljuk elképzelni, akkor az Altea nyomán az 1,6 literes hagyományos befecskendezéses benzines, az 1,9 és 2 literes TDI-k (105 és 140 LE) megjelenése a motorválasztékban nem tűnik túl merész fantáziálgatásnak.

Ha a tanulmányautó különleges szerelvényeitől (üvegtető, DVD-rendszer, stb.) és a bőrös borítástól egy pillanatra eltekintünk, akkor az utastér is teljesen Altea-jellegűnek tűnhet. A vezető felé néző középkonzol, a magasabbra helyezett váltókar és a sok rakodóhely alapján egy buszos erényeket csillogtató Toledo képe alakul ki. Mivel azoknál sportosabb és merészebb formájú, nem kell a VW csoportnak attól sem tartania, hogy a spanyol típus a házon belüli konkurenciát erősítené, mivel gyökeres ellentéte a dobozszerű VW Tourannak, a Bora-utód és a második generációs Octavia elől pedig garantáltan nem fog vevőket elszippantani.