Menekülj
Vanie 2004.08.06. 23:56
Futsz az erdőben. Botladozol az ágakban. A horzsolások oly mértékben elszaporodtak rajtad, hogy már érzéketlen lett a bőröd. A lábadból már kezd kiszállni az erő, mégis visz tovább...
Menekülj
Futsz az erdőben. Botladozol az ágakban. A horzsolások oly mértékben elszaporodtak rajtad, hogy már érzéketlen lett a bőröd. A lábadból már kezd kiszállni az erő, mégis visz tovább.
El-elesel, valami elvágja a kezedet, a csuklódnál. Fájdalmat, nem érzel.
Nem látod az utat magad előtt, kibomlott hajad mindig szemed elé hullik. Nem lehet megállni, kevés az idő.
Már vagy fél órája elhagytad az ösvényt, nem tudod hol vagy. Csak reméled, hogy nem futsz egy másik szörny karjaiba.
Menekülsz. Amikor épp nem a recsegő ágak hangját hallod, akkor az üldöződ hangjait. Tör-zúz, csak hogy elérjen téged. Futsz tovább, nem nézel hátra. Jól teszed. Ne szembesülj addig, amíg nem készültél fel kellőképpen.
Izzadt és koszos vagy. Több árkot, helyből átugrassz. Sebeidből szivárgó vér mellé, könnycseppek is vegyülnek. Előkerül belőled az állat. Az ösztön. Küzdesz az életedért. A puszta életben maradás a tét. Itt már vérre megy a játék. Rohansz, hogy elkerüld végzeted, amely ott liheg, mögötted. És futsz, csak futsz, mindig is futni fogsz. Amíg egyszer szembe nem kerülsz üldöződdel.
Az üldöző. Aki nem más, mint maga a félelem.
Szerzö: Vanie
|