A komor �jszak�ban rejt�lyes alak t�nt fel, l�pteit hom�ly bor�totta. Bokrok al�l ijedt tekintetek meredtek r�; m�g a f�nyes holdak is f�lve h�z�dtak felh�takar�juk m�g�.
Lassan, f�k �rny�k�ban haladt, k�p�nyege sz�l�t megmozgatta a k�sei szell�.
K�ldet�se minden �rt�kn�l fontosabb volt sz�m�ra.

T�bort�z f�nye keltette fel �rdekl�d�s�t, lopakodva abba az ir�nyba fordult.
Halk zs�rt�l�d�s, majd �les szitkok hallatszottak fel�. �vatosan, vigy�zva, nehogy �szrevegy�k a k�zeli f�k �rny�k�ba h�z�dott.
A tiszt�son egy t�rp �s egy elf v�vta sz�p�rbaj�t. Az alacsony, mogorv�nak t�n� t�rpe felh�borodott hangja bet�lt�tte a leveg�t.
-Riandoll! H�nyszor mondtam, hogy ne vedd sz�dra az orkb�r l�ncom tulajdons�gait!- hadarta a felindult szak�llas harcos.
-Nem �rdekel, akkor is iszony� b�d�s! Teljesen eltomp�tja a szagl�somat- felelte fens�bbs�ges mosollyal az elf, majd hirtelen elhallgatott �s a f�kat kezdte f�rk�szni.
-�regszel bar�tom, ez�rt eltompul az orrod, de ne engem hib�ztass minden hib�d�rt... nem �n voltam, akit sz�m�ztek-, mormogta a t�rpe, m�g t�rsa f�lbe nem szak�totta.
-�gy �rzem, figyelnek-sz�lt halkan a Riandoll nevezet� j�gelf. Sz�rmaz�sa azonnal szembe�tl�tt, hisz s�padt b�re �s vil�gos hajsz�ne j�gelfekre jellemz� tulajdons�g.
A t�rpe �sszevonta bozontos szem�ld�k�t, majd vill�mgyors mozdulattal kezeibe szor�totta termetes fejsz�j�t. Riandoll is hasonl�an cselekedett, de az � fegyvere egy gy�ny�r�en kifaragott �j volt, melynek mindk�t v�g�t hossz� peng�k tark�tott�k. Gyors v�dekez� alakzatba val� helyezked�s�kr�l l�tszott �sszeszokotts�guk.
-Gyere el�, b�rki is vagy!- ki�ltott figyelmeztet� szavakat a t�rpe.
Egy apr� �gacska sem rezd�lt.
N�h�ny pillanat m�lva azonban megv�ltozott a helyzet.
-Ne hidd, hogy megr�m�tesz! B�rmikor meg�lhettelek volna!- hallatsz�dott a f�k rejtek�b�l el�l�p� k�penyes alak hangja.
A k�t harcos egyar�nt meglep�d�tt. Szemben vel�k egy v�kony, csukly�s, kardokat szorongat� idegen �llt.
-Nem szeretj�k a h�vatlan l�togat�kat!- csattant a t�rpe �rdes hangja.
A k�penyes tov�bbra is mozdulatlan maradt.
-Ki vagy?- �rdekl�d�tt �j�t az ismeretlenre emelve Riandoll. Szemeiben a f�lelem legapr�bb jele sem l�tszott.
-Ismerned kellene, b�r �n sem ismerlek… Sorsunk m�gis �sszefon�dik- felelte t�lvil�gi hangon a k�penyes.
Riandoll arc�ra r�ncok telepedtek.
-Ki vagy?- k�rdezte �jabban.
Az idegen nem v�laszolt; felemelte mindk�t kardj�t, melyekben egy-egy sz�pen megmunk�lt kardot tartott, majd t�mad��ll�sba helyezkedett.
Az elf nem t�tov�zott, kil�tte nyil�t. A vessz� az idegen fel� sz�guldott, de nem �rte el �t; az utols� pillanatban kard villant �s a ny�l a leveg�ben k�t r�szre t�rt.
Riandoll sz�p von�saira ki�lt a d�bbenet. A t�rpe viszont nem tan�s�tott nagyobb megh�kken�st. Fejsz�j�t k�t k�zre fogva indult t�mad�sba az ismeretlen, ellens�gnek l�tsz� harcos ellen. A j�gelf viszont �jabb nyilat illesztett �j�ra �s l�tt. Ez a vesz� is hasonl� sorsra jutott, mint t�rsa: kard villant �s a ny�l k�t darabban hullott a s�t�t talajra.
A t�rpe els� csap�sa m�g egy trollt is led�nt�tt volna l�b�r�l, de a k�penyes harcos egyszer�en kiv�dte a t�mad�st. Kardjaival keresztben h�r�tott, majd sz�rt. Ellenfele ell�pett a hal�los d�f�s el�l �s ellent�mad�sba kezdett.
Riandoll is bekapcsol�dott a csat�ba; �ja egyik v�g�vel s�jtott az ismeretlen fel�. Mozdulata azonban f�l�ton megt�rt, mivel egy m�ves kard blokkolta er�teljes t�mad�s�t. Az idegen r�hangol�dott mozg�sukra �s egyre kit�rt minden t�mad�s el�l.
Percekkel k�s�bb szinte csak az elf k�zd�tt, a t�rp nekivetette h�t�t egy fat�rzsnek �s f�radtan pihegett. Az � kor�ban el�g meger�ltet� az ilyen harc, de Riandoll kitart�an harcolt tov�bb.
Hihetetlen gyorsas�ggal kaszabolt �j�val, �m ez sem volt el�g ahhoz, hogy megsebezze a k�t karddal k�zd� k�penyes v�ndort.
Gyors mozdulatsorok v�ltott�k egym�st, v�d�s, t�mad�s. Egyszer egyik�k, m�sszor m�sikuk ker�lt f�l�nybe.
Egy kis id� eltelt�vel, mintha az idegen megel�gelte volna a harcot felemelte egyik kardos kez�t, �s fegyver�t feldobta a leveg�be. A penge abban a pillanatban kett�v�lt; l�trehozva k�t ugyanolyan vesz�lyes kardot. Az egyik visszahanyatlott a harcos kez�be, m�g a m�sik lebegve k�vette testv�re mozdulatait.
A hirtelen t�rt�nt kardkett�z�d�s megzavarta Riandoll koncentr�ci�j�t. Nem figyelt a k�penyes m�sik kez�ben l�v� peng�re, mely k�kes ragyog�ssal felvillant. A kard m�lyen belemart h�s�ba, de kis is esett t�mad�ja kez�b�l, mivel egy fejsze nyele s�jtott annak csukl�j�ra.
Az idegen f�jdalmasan felny�g�tt, �m ez nem okozott k�l�n�sebb kiz�kken�st harci egyens�ly�b�l; m�sik kez�ben tartott kardja �s a lebeg� penge tov�bbra is lecsapott. A lebeg� fegyver a t�rp�t, am�g a m�sikkal az �pp v�rz� karj�t szorongat� elfet t�madta.
Riandoll utols� erej�vel, gyors �t�skombin�ci�val harcolt, hisz a kard, mely megsebezte, kett�szelte gy�ny�r� �j�t, �gy haszn�lhatatlann� v�lt.
Az idegen meglegyintette k�peny�t �s egy fordul�sos fejr�g�ssal, leter�tette a t�mad� j�gelfet. A t�ntorg� Riandoll egyens�ly�t vesztve rogyott f�ldre.
-Te is k�rsz m�g?- harsogta a t�rpe fel� fordulva az ismeretlen harcos.
-Ezt honnan szerezted?- ny�gte a t�rp, meg sem hallva az el�bbi k�rd�st. B�rkeszty�s kez�vel r�mutatott a Riandollt megsebz�, k�ken izz� kardra.
-Nem loptam... de nem is az eny�m- felelte csukly�ja al�l ellenfele.- Ez a kard...
-Denien Vin'dill tulajdona- fejezte be helyette a t�rp.
A csukly�s b�lintott.
-Ki vagy?- k�rdezte a szak�llas.
Az idegen k�zelebb l�pett, kardjait �jra �sszeillesztette, �s tokj�ba cs�sztatta. A k�ken izz�t azonban f�ld�n hagyta.
Gyors mozdulattal leh�zta arc�t s�t�ts�gbe burkol� csukly�j�t. Az �jszakai t�bort�z f�nye egy fekete haj�, s�t�t szem�, szomor� tekintet� elf n� arc�t vil�g�totta meg.
- A nevem Kyra De'lil. Denien �r�k t�rsa vagyok.
-�rtem- b�lintott a t�rp- Akkor bizony�ra hallot�l ...
-Denien rengeteget mes�lt r�lad, Neradior. Az igazs�g az, hogy miatta vagyok itt.
-De, hol van �?- k�rdezte agg�dva Neradior.
-Meghalt.
A t�rpe szinte elfelejtett leveg�t venni megh�kken�s�ben. Fuldokl� k�h�g�sben omlott �ssze, test�t f�jdalom j�rta �t, szemib�l k�nny csordult ki.
-Hogyan?- k�rdezte elf�l� hangon.
-Harcban, d�monok �s istenek elleni harcban- felelte Kyra.
Neradior felt�p�szkodott �s megpr�b�lta mag�hoz t�r�teni az eszm�letlen j�gelfet.
Riandoll �rtetlen�l pislogott az ismeretlen elf harcosn�re.
-Akkor val�sz�n�leg te vagy Riandoll Vin'dill; Denien �ccse. Ha tudn�d mennyire hasonl�totok. Azonnal felismertelek.
-Nem ismertem a b�ty�m, m�g kiskoromban magamra hagyott. Arra sem eml�kszem, hogyan n�zett ki- mondta Riandoll.
Kyra szemei m�rhetetlen szomor�s�got �s mag�nyt �rasztottak.
-Hal�lh�r�t hozom.
Riandoll percekig nem tudott sz�lni; egyetlen testv�re t�vozott az �l�k sor�b�l-ez t�lt�tte ki minden gondolat�t.
-Siker�lt megbosszulnia sz�leitek gyilkos�t. Az er�bitorl� d�mon halott. Oriad Vin'dill a hatalmas j�gelf m�gus b�k�ben nyugodhat- sz�lt Kyra.
-A sz�leimre sem eml�kszem- mondta szenvtelen�l a j�gelf.
-Riandollt �n neveltem, miut�n Denien elindult a hossz� �tra- mormogott Neradior.- Sz�leik m�lt�n b�ztak bennem, k�t er�s �s b�tor elf harcost neveltem fel... De m�gis mi�rt kellet... hogy elsz�l�ts�k Denien lelk�t a Mindens�g Birodalm�b�l?
-Nem �gy halt meg, ahogy gondolod. �tok �l lelk�n; mindig haland� testbe kell k�lt�znie, majd miut�n a test kiveti, �jabb gazd�t kell tal�lnia.
-�tok? Mondj el mindent!- sz�l�totta fel a t�rpe.
-Sok-sok �vvel ezel�tt, Deniennel keletnek tartottunk, mivel h�r�t kaptuk, hogy ifj� j�gelfeket sz�m�ztek otthonukb�l. Denien ragaszkodott hozz�, hogy keress�k meg az �ccs�t, mivel meg�rz�sei bajt sugalltak. Mindig m�g�ttetek j�rtunk, nyomotokban voltunk, de sosem �rhett�nk el titeket; �lland�an elvesz�tett�k nyomotokat.
-Az elveszett fiv�r, elveszett testv�r�t kereste?- elm�lkedett Riandoll.
-Denien szeretett t�ged. Nem tudott visszat�rni haz�j�ba, hisz a gyilkos d�mon nyom�ban volt. Csak miut�n v�gzett vele, ut�na indult haza, de ekkora h�r�t vette a sz�m�zet�sbe k�nyszer�lt harcosoknak. T�ged akart megtal�lni.
-M�gis mi t�rt�nt?- k�rdezte �sszeh�zott szemekkel Neradior.
-Egy nap bet�rt�nk Worma'Wa, a s�t�t m�gia isten�nek templom�ba, hogy �tmutat�st k�rj�nk t�le. A templomban azonban, nem tal�ltunk senkit. Pont miel�tt indultunk volna, megjelent egy gy�ny�r� n�. Teste izzott a s�rg�s f�nyt�l, de szemeiben s�t�ts�g honolt. � volt Tiranny, a s�t�ts�g �s a j�s�g gyermeke. Worma'Wa l�nya.
Neradior �rtetlen�l r�zta a fej�t.
-Tiranny azonnal szemet vetett Deninenre. El�rulta a j�v�t, de becsapott benn�nket, azt mondta: �r�kre �v� lesz Deninen lelke.
-Gal�d, mocskos bestia!- �v�lt�tte Riandoll, de a t�bbi szitkot n�pe nyelv�n kezdte sorloni.
-Riandoll!- rivallt r� a t�rpe mester.
-Nem tehett�nk semmit. Megpr�b�ltunk harcolni ellene, de t�l er�s volt. A v�g�n pedig engem ragadott mag�val. Denien, Warrox a f�ld�mons�rk�ny h�t�n bukkant nyomomra. Warrox seg�tett neki, hogy megleljen engem. Azonban egyik�k sem sz�m�tott r�, hogy t�rbecsaltak �ket. Tiranny harcolt Deniennnel, �m kardja l�lekkard volt. Egy �vatlan pillanatban tal�latot vitt be �s a kard mag�ba sz�vta Denien lelk�t. Warrox el�h�vta �si j�gs�rk�ny �s d�mons�rk�ny �seinek minden m�gi�j�t �s harcra kelt az istenn�vel. Sajnos a harc sikertelen�l v�gz�d�tt. Tudta, hogy nem b�r el Tirranyval, ez�rt meg�lte mag�t, Denien kardj�val �s utols� erej�vel elteleport�lt engem egy kolostorba, ahol druid�k gy�gy�tott�k sebeim. Magammal vittem Denien kardj�t; melybe belev�settem a m�gikus j�slatot. Denien lelke sosem nyughat, h�la Warroxnak. A j�gs�rk�ny lelke egyes�lt Denien�vel, kiszak�tva �t Tirrany m�gikus kardj�nak b�vk�r�b�l. �gy mindig �j testet kell keresnie.
-Hogyan tal�lhatjuk meg?- k�rdezte k�nnyes szemmel Riandoll.
-Ak�r h�nyszor alakot �lt, Warrox is vele van. Ezt onnan lehet l�tni, hogy a test egyik k�zfej�n, gy�ny�r� feh�r s�rk�ny jelent meg, tetov�l�s form�j�ban. Denien is megismer engem, de a test hamar eleny�szik, mire megtal�lom nyoma v�sz. Ez�rt szeretn�m seg�ts�geteket k�rni, hisz ti is k�t�dt�k hozz�, ak�rcsak �n- fejezte be monol�gj�t Kyra.
-Nem gondoltam volna, hogy b�ty�m ilyen... h�t, nem is tudom- mondta Riandoll.- Meg kell tal�lnunk! M�r csak � maradt nekem... Neradior mesteren k�v�l.
-M�r huszonhat �ve �t kutatom, m�gsem siker�lt nyom�ra bukkannom- felelte Kyra.- Egyetlen seg�ts�gem a j�slat, mely r�la sz�l:
"Ha v�re feln�tt f�rfi m�r,
Elj�n az id�, ne v�rj tov�bb,
Hisz minden �t �sszefut,
S �rny�kb�l a f�ny kijut.
Megsz�nik a s�t�t var�zs
Visszat�r a Kedves, h� t�rs."
Szavait a nap felragyog� sugarai k�vett�k; elj�tt a pirkadat. Ideje volt elindulni, hisz lehet, hogy Denien �jabb es�lyt kapott. Meg kell tal�lni elveszett, el�tkozott lelk�t!

�rta: Lian